A véghetetlen portikusznak
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak.Mi haszna széttekinteni?
A síma égnek semmi ránca
s szemed a földet nem leli.S tán e nagy ívek néma lánca
a végtelenbe fűzve nyúl:
holt oszlopoknak méla táncahúzódva, mozdulatlanúl
légtengelyén az üres ürnek,
s a külső sötétig vonúl,hol a Pokol lakói fülnek.
Mindegy! ásít az út elém!
Ó boldogok, kik nyugton ülnek.De engem űztön űz a Rém,
kire nincs szem, mely visszanézzen,
s előre, bármi les felém,futok gyáván, futok merészen,
habár előre jól tudom,
nem érhetem végét egészens bárhol bukom, felén bukom
s e súlyos álmok összezúznak
s maradok majd a féluton,míg a végetlen portikusznak
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak. (S megint előlről.)